„– A kutya – (...) –, a kutya meggondolatlanná tesz. Ahelyett hogy a társadalommal törődnének az emberek, paprikajancsit játszanak az állatoknak. Mellesleg ember és állat számára az anyagcsere az igazi öröm. Némelyiknek a hátsó lábára kell ülnie s az első praclijával kell koldulni eledelért. Ha bélférgük lesz, és csúszkálnak a szőnyegen, verést kapnak. Volt nekünk már egy nagy emberünk, aki farkaskutyáján gyakorolta az idomítás művészetét, aztán az egész népet ugráltatta. Kutyabábuk, kutyalelkek, kutyafiak...” 

[Schnell, Robert Wolfgang: Agglegények karácsonya (ford.: Bittei Lajos) In: King Kong gyermekei. Mai német elbeszélők (szerk.: Belohorszky Pál) Szépirodalmi Kk., Bp., 1983., 55.-56. p.]