Az elmúlt időszak néhány „furcsa” közéleti ügye – Borkai-ügy, Gréczy-ügy, Szájer-ügy stb.– nemcsak a pártpolitikai harcok eszközévé, de ugyanakkor politikai filozófiai és etikai viták tárgyává is tette a köztisztségek betöltőinek magánéletét. Miközben szobám magányában a kérdéskörrel kapcsolatos viszonyomat és álláspontomat igyekeztem megfogalmazni, eszembe jutott két régebbi olvasmányélményem. Nem voltam rest, leemeltem a polcról a könyveket és hosszas lapozgatás után meg is találtam, amiket kerestem. Nem csaltak meg az emlékeim és mivel a témával kapcsolatban mértékadónak érzem az olvasottakat, meg is osztom azokat:

„1939-ben vagy ’40 elején Fényes [László] elbeszélte nékem, hogy az I. világháború idején egyik barátja elmesélte néki, hogy Tisza István miniszterelnök bérkocsin rendszeresen megjelenik a Király utca és Körút sarkán. A látogatás inkognitóban történik. Leszáll a bérkocsiról, és a közeli Valero utcába siet, ahol egy bizonyos Petka nevű utcanő szobára viszi. Fényes, aki halálosan gyűlölte Tisza Istvánt, nem nagyon hitte a mesét, de egy téli napon, este hétkor – az adott időben – a Király utca sarkára ment, és csakugyan látta, hogy Tisza bérkocsin közeledik, a Valero utcába megy, és a nevezett kurva szállására siet. »Ennyi a történet!« – mondta Fényes. »Megírtad?« – kérdeztem. »Hogy az ördögbe képzeled?« – válaszolt Fényes.

A háború alatt Fényes egy napon atyja ősi birtokának helyére látogatott, az Érmellékbe. Visszafelé kocsin indult a pályaudvarra, ahol a Kolozsvárról érkező budapesti gyors megállt. Ahogy közeledtek az állomáshoz, Fényes megpillantotta az út porfelhőjében Tisza István kocsiját, mellyel Gesztről ugyanarra a pályaudvarra sietett. Amikor vagy száz méterre voltak a pályaudvartól, látták a vonat végét, amely már Debrecen felé sietett. Fényes meg akarta parancsolni a kocsisnak, hogy forduljon meg, de Tisza hátraszólt: »Várjon az úr!« Leültek két egymásnak hátat fordító padra. Fél óra múlva a gyorsvonat háttal betolatott az állomásra, és mindketten felszálltak. Még aznap délután a Tisztelt Házban Fényes interpellált Gróf Tisza István ellen, aki vissza tudja fordítani a gyorsvonatot.” [Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, angolul 1962, magyarul 1987]

„Egyik erő az államszocializmus, a másik a nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is lesznek. Mivel nem hisznek a megosztásban, nem maradhatnak megosztva. Mivel csak az egyesülésben hisznek, maguk is egyesülni fognak. Egyikük ezt jelenleg szolidaritásnak hívja, a másik konszolidációnak. Úgy tűnik, csak addig kell várnunk, míg mindkét szörnyeteg megtanulja konszolidaritásnak mondani. De bárhogy is nevezik, afelől nem lesz semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek ketten létrehoznak. Egyre mozdulatlanabb és megszokottabb lesz. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás világa lesz.

Ha bármi kikövetkeztethető a történelemből és az emberi természetből, tökéletesen biztos, hogy a zsarnokság egyre zsarnokibb lesz, és hogy az árucikkek egyre silányabbak lesznek. A magánügyek immár a legrosszabb értelemben közösek, vagyis személytelenek és embertelenek. A közügyek már a legrosszabb értelemben magánüggyé váltak, vagyis rejtélyesek, titkosak és túlnyomórészt korruptak. Az újfajta üzleti hatalom mindent egyesíteni fog, s ezzel minden olyan igyekezetet aláás, amely egy jobb világra irányul.” [Gilbert Keith Chesterton: Mi a baj a világgal?, 1910]

 Így megy ez.