A napokban véletlenül belefutottam az egyik tévécsatornán egy ismeretterjesztő filmbe a Zónáról. Az 1986-os csernobili reaktorbalesetet követően az erőmű körül egy kb. 3000 négyzetkilométeres (Luxemburgnál kicsivel nagyobb méretű) zárt területet hoztak létre. Ez a környék eredetileg a Pripjaty folyó mocsárvidéke volt, amit még a sztálini időkben lecsapoltak és a csernobili atomkatasztrófa idején intenzív nagyüzemi mezőgazdaság folyt a vidéken. A természet mára szinte teljesen visszahódította a lezárt területet, ideális (és optimális, teljesen háborítatlan) életteret nyújtva az ott őshonos állatvilágnak. A film azt vizsgálta, milyen hatással van a radioaktív szennyezettség az állatparadicsom lakóira. Néhány motívum: az elhullott vagy elejtett állatok csontmaradványai ötvenszer radioaktívabbak, mint a Zónán kívül vizsgált csontok; a Zóna pelepopulációjában az életképtelenséget okozó születési rendellenességek száma kétszer magasabb, mint a kontrollcsoportokban (az átlagos 3% helyett a Zónában 6%); a Zóna létrehozását követően a területre visszaköltözött farkasok száma a biológusok által kalkulált 300 helyett mindössze 100-120-as egyedszinten megállt (holott ennél kedvezőbb környezet nem létezhetne számukra)... [Egy komment a Világhálóról]

Az atomenergia olyan, mint a művi abortusz: logikus, de vállalhatatlan válasz egy létező „problémára”. Úgy erkölcsileg vállalhatatlan megoldanunk egy problémát, hogy annak terhét és kockázatát másra terheljük, az áldozatot mással fizettetjük meg. [Még egy komment a Világhálóról]

Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:

– Nem szabad atomerőműveket építeni. Ki akadályoz meg egy vagy több muszlim öngyilkos merénylőt vagy néhány végsőkig elkeseredett ukrán különítményest, hogy vállról indítható légvédelmi rakétákkal megsorozzon egy nukleáris létesítményt? De, mint épp Csernobil vagy Fukusima esetéből tudjuk, még terrorizmus vagy háború sem kell a bajhoz: a 2013-ban Cseljabinszk közelében felrobbant és lehullott meteor hatókörében hat nukleáris létesítmény volt. Ha bármelyiket telibe kapja, a közelében robban van csapódik be (egy nagyobb darabja), akkor kisnyúl.

– Légy nyugodt, ezeket az ojjektumokat nagyon magasan képzett „kommandó” őrzi, a magyarok nemzetközi szinten is magasan jegyzettek ebben a szakmában... plusz azért egy ilyen létesítmény megtámadásához (ami elegendő fenyegetettséget jelent) kb. egy hadsereg kell, magányos harcosok sokra nem mennek, akár egy repülőgéppel is rázuhanhatnak, a reaktortály túléli... gyakorlatilag értékelhető kiszóródás csak a pihentető medence sérülése esetén képzelhető el. Az oroszok két hatalmas erőmű komplexumra tették rá a kezüket, de eszük ágában sem volt atomterroristáskodni... több okból sem. Aludj nyugodtan, álmodj szépeket!

– Vágyvezérelt szöveget tolsz. És ezzel manapság tele a polc. Ha az atomerőműveket biztonságossá lehetne tenni, akkor ma nem volna Csernobilban szarkofág és Fukusimából nem folyna máig a radioaktív hűtővíz az óceánba.