Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:

– Hamvas nimbusza-kultusza egy régi rejtély.

– Számodra, mert te a Népszavából tanultad a magyar irodalomtörténetet. :-) Hamvas nimbusza kétgyökerű: az egyik, a nyilvánvalóbb, hogy olyan dolgokkal foglalkozott, olyan dolgokról írt, amikkel, amikről rajta kívül nálunk más nemigen, a másik, a mélyebb, hogy ő volt a legautentikusabb magyar író az 1950-es és 1960-as években, sőt, mivel érdemi követője nem született, máig is ő. Egy párhuzammal megpróbálom elmagyarázni, hogy miről is beszélek: ha azt kérdezik, ki volt a legautentikusabb (ha úgy tetszik, hagyományunkba legmélyebben beágyazott, azt és kora magyarját saját korában a leghitelesebben megszemélyesítő) magyar irodalmár a XIX. század első felében, akkor kétségtelenül Berzsenyi volt az, a XX. század második felében ez Hamvas. Ezért nem tud kihullani a kulturális közgondolkodásból, ezért szül műve rajongást és ingerültséget, ezért van máig jelen.