A tanárok nem kifejezetten okos és öntudatos emberek. Elég sok mindent meg lehet velük csinálni, viselik, mert így tanulták és szokták meg, az iskolákban még él a szocialista beidegződés, hogy is a tanár egy adminisztratív, utasításvégrehajtó szakma. Egymás ellen is igen könnyen kijátszhatók, mivel többségük nagyon is középszerű, kicsinyes. Azonban van az a határ, amit még náluk sem lehet átlépni a a hatalomnak. A pohár most ott csordult ki, hogy egy olyan minősítési rendszert vezettek be, amely nemcsak megalázó és iszonyatosan megterhelő tortúráknak teszi ki az egyébként is rommá terhelt tanárokat, de teljességgel értelmetlen és értelmezhetetlen is: ha a tanár fejre áll, akkor sem tud megfelelően teljesíteni, mert nem lehet. Ezt a robbanásig feszült helyzetet ismerte most föl a politika és használja ki: ennek a lázadásközeli állapotnak próbál most neki kedvező irányt és karaktert szabni a kormányellenzék. [Egy komment a Világhálóról 2016-ból]  

A tanároknak rég határozatlan idejű országos sztrájkot kellett volna hirdetniük, három nap alatt teljesítenék valamennyi követelésüket, mert a szülők hisztiznének, hogy nem tudják hová tenni a porontyaikat. Nekem van olyan tanár rokonom, aki három-négy hónapja napi kilenc-tíz órát tol. Szinte minden nap nulladik órával kezd és délután négy-öt körül végez, mert helyettesíteniük kell a beteg, az oltatlanságuk miatt fizetetlen szabadságra küldött és az egyre nagyobb számban felmondó kollégákat. Tovább fokozza a mókát, hogy mivel a jogszabályokban megengedettnél jóval több órában helyettesítenek, így túlmunkájuk jelentős részéért egy fillért sem kapnak, azaz tulajdonképpen ingyen dolgozzák magukat félholtra. [Egy komment a Világhálóról 2022-ből]  

Minapi hír: „A pedagógussztrájk harmadik napján diákok tüntettek a Parlament épülete előtt, az esemény keretén belül rögtönzött tanórát tartottak olyan NGO-k közreműködésével, mint az Amnesty International, a Greenpeace és a Menhely Alapítvány. Erről közösségi oldalukon is beszámoltak, egy olvasónk jóvoltából pedig hozzájutottunk az »órarendhez« is, amelyben »általános emberi jogi óra« és »transzparenskészítő workshop« is szerepel...” [Forrás] 

Miért nincsenek keresztény szakszervezetek? Miért nincsenek keresztény mozgalmak, amik keresztény szellemű „általános emberi jogi órákat” és „transzparenskészítő workshopokat” tartanak a fiataloknak? Miért nincs keresztény aktivizmus? Egyszer már, a XX. század első felében, Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Slachta Margit és sokan mások megmutatták, hogyan kell ezt csinálni. Mindszenty a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségével 1945-től 1948-ig meg tudta akadályozni az iskolák államosítását! Ingyen nem adnak semmit. Ha fáj nekünk, hogy semmibevesznek bennünket és elrabolják a gyermekeink lelkét, akkor tegyünk ellene, szervezzük meg magunkat és szálljunk szembe a hatalmi arroganciával éppúgy, mint a liberálbolsevik propagandával és manipulációval!