Jajj, mit mondok majd az unokámnak?! (A „nőkérdésről”)

Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:

–  Több mint ötven évnyi élettapasztalat azt mondatja velem, ha egy férfi nem ural egy kapcsolatot, akkor a nő, sajnos, megborul és a férfi ellen fordul, módszeresen kicsinálja vagy elhagyja. Annyi ilyen történetet láttam magam körül a rokonságomban és a baráti körömben, hogy, bármennyire is nem tetszik a tény, nem lehet nem tudomásul vennem. Gondolkoztam is azon, hogy, jajj, mit mondok majd az unokámnak, ha a lányokról kérdez, mert azt mégsem mondhatom neki, hogy ne legyél korrekt a nőkkel, mert akkor ki fognak nyírni. Valószínűleg köntörfalazok és mellébeszélek, ha a téma szóba kerül.

– Mondd az igazat. Korbáccsal kezelni a nőket... És 3 ügyvéddel...

– Nem kell korbáccsal kezelni a nőket, de nem szabad alárendelnünk sem magunkat az akaratuknak. A hibáidat meg tudja szokni egy nő, a bizonytalanságot azonban nem tudja kezelni. Tapasztalataim alapján azt gondolom, hogy egy kapcsolatban végső soron mindig a férfinak kell a főnöknek lennie, neki kell kimondania az utolsó szót és neki kell elvinnie a balhékat is.

Kapcsolódó bejegyzések a magyarido.blog.hu-n [Kattints ide!]

ladylibertygoddesscostume_ff_kk.jpg

Kiegészítés (2022. május 22.):

„(...)

Kol 3.18
Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban.
Kol 3.19
Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük.

(...)

Ef 5.21
Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.
Ef 5.22
Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak,
Ef 5.23
mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.
Ef 5.24
Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének.
Ef 5.25
Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte,
Ef 5.26
hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje.
Ef 5.27
Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.
Ef 5.28
Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti.
Ef 5.29
A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat.
Ef 5.30
Mert tagjai vagyunk testének.
Ef 5.31
»Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.«
Ef 5.32
Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.
Ef 5.33
Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

(...)”