„Mi a szabadság?

A szabadság alsó határa a jó és a rossz közötti választás képessége; az egyetlen szabad tény az, hogy mindig választhatjuk a jót.

Ha még szabadságodban áll a rosszat választanod nem vagy szabad. A rossz választása lerombolja a szabadságot.

Sohasem választhatjuk a rosszat magáért, csak mint látszólagos jót. De ha valami neked tetsző dolog megtételére határozod el magad, holott az valójában nem jó, akkor valami olyat teszel, amit nem akarsz igazán, tehát nem vagy igazán szabad.

A teljes lelki szabadság: teljes képtelenség a rossz választására. Ha mindaz, amit kívánsz, igazán jó, és minden választásod erre a jóra irányul, sőt el is éri, akkor szabad vagy, mert mindazt megteszed, amit kívánsz, minden akaratod tökéletesen megvalósul.

A szabadság tehát nem egyensúly jó és rossz választása között, hanem tökéletes szeretete és elfogadása annak, ami valóban jó; tökéletes gyűlölete és elvetése annak, ami rossz. Így mindaz, amit teszel, jó és boldogító, viszont visszautasítasz és megtagadsz minden boldogtalanságra, öncsalásra és szomorúságra vezető lehetőséget – tudomást sem veszel róluk.

Ut scias reprobare malum et eligere bonum: (Tudd a rosszat elutasítani és a jót választani) csak az az ember igazán szabad, aki minden rosszat oly tökéletesen elvet, hogy egyáltalán nem is kívánja.

Istenben még árnyéka vagy lehetősége sincs meg a rossznak vagy a bűnnek, tehát Ő végtelenül szabad. Ő a Szabadság.”

[A csend szava. Válogatás Thomas Merton műveiből. Összeáll. és ford.: Lukács László, Szent István Társulat, Bp., 1991., 376.-377. p.]

[Thomas Merton (1915-1968) trappista szerzetes-pap, költő, író, a XX. századi amerikai katolikus irodalom legnagyobb hatású alakja. Új-zélandi–amerikai festőművész-házaspár gyermekeként született Franciaországban. Kisgyermekként édesanyját, kamaszként édesapját is elveszítette; gyermek- és kamaszkora részben apjával a „világban bolyongva”, részben amerikai nagyszülei családjában, részben francia és angol bentlakásos iskolákban telt. Egyetemi tanulmányait az angliai Cambridge-ben és az amerikai Columbia Egyetemen folytatta: angol irodalomból doktorált, írónak, művészet- és irodalomtörténésznek készült. 1938-ban (az apja révén anglikán vallású Merton) római katolikus hitre tért, 1941-ben pedig belépett a trappista szerzetesrendbe. Elvonultságában a katolikus misztika és lelkiségi irodalom több jelentős (korszakos hatású) művét alkotta meg; versei az amerikai költészet első vonalába emelték; társadalmi kérdésekről (a vallásközi párbeszédről, a hidegháborús konfliktusról, a szociális kérdésről, a polgárjogi mozgalmakról stb.) szóló írásai pedig nemcsak a katolikus, de az egész korabeli amerikai (értelmiségi) közgondolkodásra is befolyást gyakoroltak. Ötvenhárom évesen egy baleset (egy áramütés) következtében hunyt el.]