Ma Magyarországon annál, ha valaki kormánypárti, csak az a nagyobb szégyen, ha ellenzéki, mert...

1. ...a Fidesz-KDNP még mindig a kevésbé önfeladó-önsorsrontó választás...

2. ...az ellenzéki szavazók jobban gyűlölik a kormánypártiakat, mint a kormánypárti szavazók az ellenzékieket...

Kapcsolódó bejegyzések a magyarido.blog.hu-n [Kattints ide!]

„(...)

Jn 15.18
Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
Jn 15.19
Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ.
Jn 15.20
Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.
Jn 15.21
S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
Jn 15.22
Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre.
Jn 15.23
Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.
Jn 15.24
Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is.

(...)”

Előzmény: Bűn-e idézni a Bibliát? [Kattints ide!]

Mai hír: „Meghozta a finn bíró az ítéletet a Päivi Räsänen volt finn belügyminiszter és Juhana Pohjola püspök elleni ügyben. Első fokon minden vád alól felmentették a keresztény parlamenti képviselőt, akit homoszexuálisok diszkriminációjával és gyűlöletszítással vádoltak meg. (...) ...[Päivi Räsänent] azért citálták bíróság elé, mert Pál apostolt idézve intette meg egyházát a Pride támogatása miatt a Twitteren. Ma délben hirdették ki az ítéletet. A politikust kisebbség elleni gyűlöletkeltéssel vádolták. Päivi Räsänen a finn evangélikus egyház aktív tagjaként még 2019-ben vonta kérdőre a lutheránus egyházat az LMBTQ-rendezvénynek nyújtott támogatásával kapcsolatban, a következő bibliai verset idézve Twitter-bejegyzésében: »Hasonlóképpen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén…« (Rómaiakhoz írt levél 1.) A volt belügyminiszternek emellett két másik ügyben is bíróság elé kellett állnia, egy 2004-ben készített írása (arról, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette) és egy »Mit gondolt Jézus a homoszexualitásról?« címmel 2018-ban adásba került talk showban elhangzott megjegyzései miatt. (...) A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy Räsänen a szólásszabadság és a vallásszabadság törvényes határain belül beszélt. »A szólásszabadság és a szólásszabadság korlátozásának azonban nyomós társadalmi oka van« - áll a sajtóközleményben. »A szexuális kisebbségekhez tartozó személyek joga [és] a szexuális kisebbségek méltósága és egyenlősége lehet ilyen indok.« A bíróság azonban úgy véli, hogy Räsänen a törvényi kereteken belül járt el.” [Forrás]

Nyugodjon meg mindenki (vagy inkább ne nyugodjon meg senki), lesz másodfok, majd lesz legfelsőbb bíróság, majd lesz emberijogi bíróság, mert a cél nem Päivi Räsänen képviselő és Juhana Pohjola püspök megbüntetése, hanem meghurcolásuk, a példastatuálás, a megfélemlítés. Azért indítottak boszorkányüldözést ellenük, hogy mindenkinek elvegyék a kedvét attól, hogy véleményt nyilvánítson a fajtalanság térnyeréséről, hogy állást foglaljon a szodomita terrorral szemben. Hasonló a szituáció, mint anno a holokauszttagadási perekben. Kezdetben még voltak felmentések a kutatási szabadságra való hivatkozással, de mivel működött a megfélemlítés és nem találkoztak jelentősebb ellenállással, ma már bárkit bedutyizhatnak a (holo)zsidók, ha nem tetszik nekik vagy útjukban van. 

Néhány napja beszélgettem egy Magyarországon élő orosz ismerősömmel. Ő azt mondja, hogy Zelenszkij és kormánya Lengyelországban egy bunkerban ül és onnét olvassa fel az amerikaiak által tollbamondott szövegeket. Nem biztos, hogy téved.

A homoszexuális aktivizmus tanulsága egyszerű: ha te nem záratod be a buzit a rendőrrel, akkor bezárat ő téged; ha nem kriminalizáljuk a homoszexualitást, akkor a buzik kriminalizálják a normalitást. [Egy komment a Világhálóról]  

Elmondom, mi kezd engem nagyon zavarni ebben a nagy deklarálósdiban, megmondósdiban: az, hogy miközben államilag jól kistafírungozott intézetekben fékezhetetlen agyvelejű megmondóemberek tutira megmondják a frankót, „kurva jó könyveket írnak” a konzervativizmusról, egyre több tanárismerősömtől egyre többször azt kell hallgatom, hogy az iskolákban hogyan ül fel, nyilván, divatból, egyre több kamasz a buzibiciklire és ők teljesen eszköztelenek ezzel a jelenséggel szemben. Legutóbb egy rokonom mesélte, hogy náluk már nem csak az dívik, hogy lánypárok nyilvánosan, demonstratíve ölelgetik-csókolgatják egymást, amiért, ha vegyespáros művelné ugyanezt, udvariasan, ugyanakkor határozottan rájuk szólnának, hogy nem illendő, de mivel két kislányról van szó, ezt nem tehetik, hanem már olyan esetük is van, amikor egy lánygyerek bejelentette, hogy ő fiú, úgyhogy a szalagavatóján ő már fiúként öltözködik és szerepel és ehhez szülői jóváhagyást is mellékelt. Mondtam neki, hogy ő pedig jelentse be, hogy ha ez így működik, akkor ő ruhafogasnak érzi magát és holnaptól meztelenül, álló fasszal fog tanítani, de csak legyintett, hogy lehet hülyéskedni, de a helyzet egyáltalán nem vicces. Azaz, a dumálás megy, de semmilyen jogi, adminisztratív eszközt nem adnak (például) a tanárok kezébe, hogy fel tudjanak lépni a devianciákkal szemben és ha valamelyiküket megtámadja (például) a buzilobbi, nem áll ki mögötte, nem védi meg az állam, hanem odadobja szabad prédának. Így megy ez.

Kiegészítés (2022. március 25.):

...ugyanattól a tanár rokonomtól hallottam, aki az iskolájukban a gyerekek között terjedő buziságos divatjárványról mesélt, hogy az egyik igazgatóhelyettes, aki kormánypárti önkormányzati képviselő is, felülről belenyúlt a március 15-i műsorba és, effektíve, megtiltotta, hogy a gyerekek elmondják Utassy József Zúg Március című versét („Talpra Petőfi! Sírodat rázom: Szólj még egyszer a Szabadságról!”), mert az „túl...”, szóval, az a vers túl. A szerencsétlen kamaszok fajtalan eltévelyedései nem verik ki a biztosítékot, de Utassy József kiveri; pazar!

A tanárok nem kifejezetten okos és öntudatos emberek. Elég sok mindent meg lehet velük csinálni, viselik, mert így tanulták és szokták meg, az iskolákban még él a szocialista beidegződés, hogy is a tanár egy adminisztratív, utasításvégrehajtó szakma. Egymás ellen is igen könnyen kijátszhatók, mivel többségük nagyon is középszerű, kicsinyes. Azonban van az a határ, amit még náluk sem lehet átlépni a a hatalomnak. A pohár most ott csordult ki, hogy egy olyan minősítési rendszert vezettek be, amely nemcsak megalázó és iszonyatosan megterhelő tortúráknak teszi ki az egyébként is rommá terhelt tanárokat, de teljességgel értelmetlen és értelmezhetetlen is: ha a tanár fejre áll, akkor sem tud megfelelően teljesíteni, mert nem lehet. Ezt a robbanásig feszült helyzetet ismerte most föl a politika és használja ki: ennek a lázadásközeli állapotnak próbál most neki kedvező irányt és karaktert szabni a kormányellenzék. [Egy komment a Világhálóról 2016-ból]  

A tanároknak rég határozatlan idejű országos sztrájkot kellett volna hirdetniük, három nap alatt teljesítenék valamennyi követelésüket, mert a szülők hisztiznének, hogy nem tudják hová tenni a porontyaikat. Nekem van olyan tanár rokonom, aki három-négy hónapja napi kilenc-tíz órát tol. Szinte minden nap nulladik órával kezd és délután négy-öt körül végez, mert helyettesíteniük kell a beteg, az oltatlanságuk miatt fizetetlen szabadságra küldött és az egyre nagyobb számban felmondó kollégákat. Tovább fokozza a mókát, hogy mivel a jogszabályokban megengedettnél jóval több órában helyettesítenek, így túlmunkájuk jelentős részéért egy fillért sem kapnak, azaz tulajdonképpen ingyen dolgozzák magukat félholtra. [Egy komment a Világhálóról 2022-ből]  

Minapi hír: „A pedagógussztrájk harmadik napján diákok tüntettek a Parlament épülete előtt, az esemény keretén belül rögtönzött tanórát tartottak olyan NGO-k közreműködésével, mint az Amnesty International, a Greenpeace és a Menhely Alapítvány. Erről közösségi oldalukon is beszámoltak, egy olvasónk jóvoltából pedig hozzájutottunk az »órarendhez« is, amelyben »általános emberi jogi óra« és »transzparenskészítő workshop« is szerepel...” [Forrás] 

Miért nincsenek keresztény szakszervezetek? Miért nincsenek keresztény mozgalmak, amik keresztény szellemű „általános emberi jogi órákat” és „transzparenskészítő workshopokat” tartanak a fiataloknak? Miért nincs keresztény aktivizmus? Egyszer már, a XX. század első felében, Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Slachta Margit és sokan mások megmutatták, hogyan kell ezt csinálni. Mindszenty a Katolikus Szülők Vallásos Szövetségével 1945-től 1948-ig meg tudta akadályozni az iskolák államosítását! Ingyen nem adnak semmit. Ha fáj nekünk, hogy semmibevesznek bennünket és elrabolják a gyermekeink lelkét, akkor tegyünk ellene, szervezzük meg magunkat és szálljunk szembe a hatalmi arroganciával éppúgy, mint a liberálbolsevik propagandával és manipulációval!

„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigyelem a magyarokat, hogy általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben oltalmát kérni országukra!” [Pio atyának tulajdonított „jövendölés” Magyarországról]

Mai hír: „Nemrég új, egészen extrém irányelveket fogalmazott meg az Egészségügyi Világszervezet az abortuszokkal kapcsolatban. Ennek értelmében a WHO azt javasolja minden ország számára, hogy korlátozás nélkül legalizálják a terhességmegszakítást, amit így egészen a születés pillanatáig el lehetne végezni minden ok nélkül. És itt még nincs vége a hajmeresztő javaslatoknak – adta hírül a vasarnap.hu. A javaslatok között szerepel a terhesség bármilyen korban történő megszakítása, azaz közvetlenül a születésig végezhető abortusz, megszüntetnék azt a kötelezettséget is, hogy a beavatkozásokat kizárólag orvosi szakszemélyzet lássa el, nem lenne várakozási (gondolkodási) idő sem, a kiskorúaknak szülői beleegyezés, valamint előírnák a beavatkozás népszerűsítését, és az egészségre veszélyes, otthon is elvégezhető abortusz hozzáférhetővé tételét is. (...) A nemzetközi ügynökség sajtóközleményében »életmentő ellátásnak« titulálja az abortuszt...” [Forrás]

Kommentelők egymás közt. Egy hírportál cikke alatti kommentfolyamban olvastam:

– Követelem a WHO feloszlatását!!! Sóval behinteni a helyét!!!

– Csatlakozom! De azért kérdeznék valamit. Miért nem azzal kezdjük, amire nekünk és csak nekünk van kompetenciánk? Miért nem tiltjuk be Magyarországon a művi abortuszt és miért nem kriminalizáljuk a buzulást?

Az elmúlt időszak néhány „furcsa” közéleti ügye – Borkai-ügy, Gréczy-ügy, Szájer-ügy stb.– nemcsak a pártpolitikai harcok eszközévé, de ugyanakkor politikai filozófiai és etikai viták tárgyává is tette a köztisztségek betöltőinek magánéletét. Miközben szobám magányában a kérdéskörrel kapcsolatos viszonyomat és álláspontomat igyekeztem megfogalmazni, eszembe jutott két régebbi olvasmányélményem. Nem voltam rest, leemeltem a polcról a könyveket és hosszas lapozgatás után meg is találtam, amiket kerestem. Nem csaltak meg az emlékeim és mivel a témával kapcsolatban mértékadónak érzem az olvasottakat, meg is osztom azokat:

„1939-ben vagy ’40 elején Fényes [László] elbeszélte nékem, hogy az I. világháború idején egyik barátja elmesélte néki, hogy Tisza István miniszterelnök bérkocsin rendszeresen megjelenik a Király utca és Körút sarkán. A látogatás inkognitóban történik. Leszáll a bérkocsiról, és a közeli Valero utcába siet, ahol egy bizonyos Petka nevű utcanő szobára viszi. Fényes, aki halálosan gyűlölte Tisza Istvánt, nem nagyon hitte a mesét, de egy téli napon, este hétkor – az adott időben – a Király utca sarkára ment, és csakugyan látta, hogy Tisza bérkocsin közeledik, a Valero utcába megy, és a nevezett kurva szállására siet. »Ennyi a történet!« – mondta Fényes. »Megírtad?« – kérdeztem. »Hogy az ördögbe képzeled?« – válaszolt Fényes.

A háború alatt Fényes egy napon atyja ősi birtokának helyére látogatott, az Érmellékbe. Visszafelé kocsin indult a pályaudvarra, ahol a Kolozsvárról érkező budapesti gyors megállt. Ahogy közeledtek az állomáshoz, Fényes megpillantotta az út porfelhőjében Tisza István kocsiját, mellyel Gesztről ugyanarra a pályaudvarra sietett. Amikor vagy száz méterre voltak a pályaudvartól, látták a vonat végét, amely már Debrecen felé sietett. Fényes meg akarta parancsolni a kocsisnak, hogy forduljon meg, de Tisza hátraszólt: »Várjon az úr!« Leültek két egymásnak hátat fordító padra. Fél óra múlva a gyorsvonat háttal betolatott az állomásra, és mindketten felszálltak. Még aznap délután a Tisztelt Házban Fényes interpellált Gróf Tisza István ellen, aki vissza tudja fordítani a gyorsvonatot.” [Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, angolul 1962, magyarul 1987]

„Egyik erő az államszocializmus, a másik a nagytőke. Ők ketten egy szellem immár, s hamarosan egy testté is lesznek. Mivel nem hisznek a megosztásban, nem maradhatnak megosztva. Mivel csak az egyesülésben hisznek, maguk is egyesülni fognak. Egyikük ezt jelenleg szolidaritásnak hívja, a másik konszolidációnak. Úgy tűnik, csak addig kell várnunk, míg mindkét szörnyeteg megtanulja konszolidaritásnak mondani. De bárhogy is nevezik, afelől nem lesz semmi kétség, milyen jellegű világ lesz az, amit ezek ketten létrehoznak. Egyre mozdulatlanabb és megszokottabb lesz. A szervezettség, a szindikáció, a szabványosítás világa lesz.

Ha bármi kikövetkeztethető a történelemből és az emberi természetből, tökéletesen biztos, hogy a zsarnokság egyre zsarnokibb lesz, és hogy az árucikkek egyre silányabbak lesznek. A magánügyek immár a legrosszabb értelemben közösek, vagyis személytelenek és embertelenek. A közügyek már a legrosszabb értelemben magánüggyé váltak, vagyis rejtélyesek, titkosak és túlnyomórészt korruptak. Az újfajta üzleti hatalom mindent egyesíteni fog, s ezzel minden olyan igyekezetet aláás, amely egy jobb világra irányul.” [Gilbert Keith Chesterton: Mi a baj a világgal?, 1910]

 Így megy ez.